"Mikor az ábránd csillogó szemed tükrében újra mosolyt játszik,
s benne a nap is kacéran szépítkezni vágyik;
akkor ott, abban a percben megköszönöm neked,
hogy szivárvány-színében én is fény lehetek …"

Kun Magdolna

"Hogyha lennék fűzfa lombja,
fűzfakarom elringatna,
és ha lennék kis madárka,
minden dalom hozzád szállna.
És ha lennék búvó patak,
eloltanám a szomjadat.
Vagy, ha kósza szellő lennék,
arcod körül lengedeznék.
Lennék lábnyom, út porában,
csillagfény az éjszakában,
rosszkedvednek múló perce,
napsugár, mely melengetne,
lennék kéz, mely megkeresne,
téged hozzám, elvezetne.
Hogyha lennék....de nem lehet,
ember vagyok, aki szeret."

Szabó Magda

"Te vagy a tüdőm, a levegőm,
nélküled megfulladok.
A csendem is te vagy,
nélküled ízekre tép a zaj, s a zűrzavar.
Te vagy minden percemben,
minden porcikámban.
Én már sehol se vagyok.
Én te vagyok."

Képes Géza

"Ajtód vagyok.
Nyithatsz, csukhatsz, átléphetsz rajtam bármikor
oda, ami csak mi vagyunk.
És kiléphetsz onnan bármikor.
Amikor csak jössz: zárva találsz,
érintésedre-nyílóan, könnyen, zajtalanul."

Fodor Ákos

"Társa vagyok életednek,
örökké Téged szeretlek.
Ha lehunyod a szemed,
érezned kell, ott vagyok Veled."

Helen Bereg

"Kételkedj, vajon a csillagok tüzesek-e;
kételkedj, vajon a nap mozog-e;
kételkedj, vajon az igazság hazudik-e:
csak abban ne kételkedj, hogy szeretlek."

William Shakespeare

"Legyek az ölelés, perzselő vágyad,
nekem szánj minden csókodat,
legyek a hullám a tenger ha árad,
könny, ha már mindenki megtagad…
Szíved örökre enyémbe zárom,
nem leszek sohasem délibáb,
árnyékod vagyok, a te utad járom,
s kimúlok, ha fény nincs tovább…"

Gligorics Teréz