"Igézve álltam, soká, csöndesen,
és percek mentek, ezredévek jöttek.
Egyszerre csak megfogtad kezem,
s alélt pilláim lassan felvetődtek,
és éreztem: szívembe visszatér
és zuhogó, mély zenével ered meg,
mind zsibbadt erek útjain a vér,
a földi érzés: mennyire szeretlek!"

Tóth Árpád