rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partra döng;
a ligetben ha néma csend borul rám, téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármi messze válva összetalál."
Goethe
