"Mindent újra kezdenék,
mert örök feszültség bennem a lényed,
és nekem, míg élek, sohase lesz belőled elég.
Hát nyilván az életem mélyéből támadt
szerelem az, amit irántad érzek, …
mert ilyesmire csak a szerelem képes."
Dallos Sándor
A blogban a kedvenc idézeteimet kívánom megosztani másokkal. Viszonylag ritkán tudom a blog tartalmát frissíteni, de azért érdemes időnként visszanézni... Kellemes kikapcsolódást kívánok! Christi
2010. február 21., vasárnap
"Lennék fa ha levél volnál,
karjaimban elringanál,
lennék föld ha virág volnál,
gyökereddel kapaszkodnál.
Ha föld lennél és én az ég,
én a keret te meg a kép,
ha csillag lennél az éjben,
csak néznélek egész éjjel.
Ha hold lennék, te holdsugár,
ezüsthíd lelkem mély taván
szél lennél, én homok volnék,
veled égbe kapaszkodnék."
Scheffer János
karjaimban elringanál,
lennék föld ha virág volnál,
gyökereddel kapaszkodnál.
Ha föld lennél és én az ég,
én a keret te meg a kép,
ha csillag lennél az éjben,
csak néznélek egész éjjel.
Ha hold lennék, te holdsugár,
ezüsthíd lelkem mély taván
szél lennél, én homok volnék,
veled égbe kapaszkodnék."
Scheffer János
"Száz alakba öltözik szerelmem,
száz alakban képzel tégedet.
Majd sziget vagy s vívó szenvedélyem
mint szilaj folyam fut körüled.
…
Majd a kárpát vagy, s én ott a felhő,
s mennydörgéssel ostromlom szíved.
Majd meg rózsalomb vagy, s én körüled
csalogányként zengek éneket.
Ím, szerelmem ekképp változik, de
soha meg nem szűnik, mindig él,
s nem gyöngül, ha néha szelídebb is.
Gyakran csendes a folyó, de mély!"
Petőfi Sándor
száz alakban képzel tégedet.
Majd sziget vagy s vívó szenvedélyem
mint szilaj folyam fut körüled.
…
Majd a kárpát vagy, s én ott a felhő,
s mennydörgéssel ostromlom szíved.
Majd meg rózsalomb vagy, s én körüled
csalogányként zengek éneket.
Ím, szerelmem ekképp változik, de
soha meg nem szűnik, mindig él,
s nem gyöngül, ha néha szelídebb is.
Gyakran csendes a folyó, de mély!"
Petőfi Sándor
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)