Oly jó volt, hogy önkéntelen
lecsukódott a szemem.
Nem hallott már fülem sem,
hiába dobolt az eső pergőn
monoton dalt az autótetőn.
Lágyan megsimogattál.
Oly jó volt, hogy vágyra kélt
sejtjeimben a hangtalan remegés.
Megszűnt körülöttem a világ,
csupán ajkam érezte szád
egyre követelő játékát.
Lágyan átöleltél.
Oly jó volt, hogy odahajolhattam
s féltőn körülfont két erős kar.
Nem kell a boldogsághoz más,
szerelmed védő biztonsága
s szívemben a teljes odaadás."
Helen Bereg
