„Ha velem vagy, és karjaidban tartasz,
a Föld gyorsabban forog velem.
Egyszer csak szárnyat kapok a csókodtól,
s a fellegekben járok veled.”

Halas Alexandra

„Mikor először találkoztunk,
két ember voltunk,
akik szerették egymást.
Most egyek vagyunk -
két élet, amelyet
kibogozhatatlanul összefon
és egybeforraszt a szeretet.”

Peter Gray

„A boldog házasság az élet legszebb ajándéka.
Az évek során egyenként épülnek bele a téglák,
és a gyengédség meg a bosszúság pillanatai
egyaránt összetartják őket.”

Jilly Cooper

„Az ember azért szeret, mert szeret.
Nem kell hozzá semmi indok.”

Paulo Coelho

„A mindenem vagy
szépséges szerelem:
éltet és felemel,
értelmet adsz életemnek,
belőled építkezem,
…
nélküled semmi se,
veled minden
lesz az életem.”

Börzsönyi Erika

„Mindennap azt hiszem, máris fokozhatatlanul szeretlek.
És másnap mindig arra ébredek, hogy több vagy nekem, mint tegnap.”

Vavyan Fable

„Mikor először láttalak, eltűnődtem
vajon mily erők késztettek vakságra engem.
Az örvénylő mélység, mit szemedben láttam
testet ad mindennek, mire valaha vágytam.
Tekinteted bársonya magával ragadott,
hangod lágysága végtelenbe taszított.”

Jade Solo

„Csókol a szám s ölel testem.
Szeretlek!
Minden nappal, éjjelekkel.”

Ficzura Ferenc

„Rád néztem, s te rám.
Szerelem igézte lelkünk,
édes villódzó fényei
ott forogtak köröttünk.
A Hold, az ég, a csillagok,
leskelődő angyalok látták,
hogy kezed vállamon,
ajkad ajkamon, s a hűvös,
harmatos hajnalon,
már hozzád tartozom.”

Szakáli Anna

„Szeretlek, mert sikoltanom kell
és visszhangra vágyom;
mert sápadt hangom
mosolygássá aranylik éjjel a szádon.”

Gérecz Attila

„Szeretnék Veled lenni,
s szívemet a kezedbe tenni,
kezedet a kezembe zárni,
s az időt örökre megállítani.”

Ádám Attila

„Hogy mi a csók?
Egy bál, egy tánc, egy táncterem.
Ritmusra pördülés,
szerelembe feledkezés…”

Schaller Balázs

„Úgy ölellek át,
mint egy kisbabát.
Ujjaimból fonok
fejed alá hálót,
meg ne lepjen
hirtelen mozdulat.”

Latinovits Etelka

„Szemed bogarában gyémánt-fény ragyog,
a pillantásodtól is boldog vagyok.
Tüzes tekinteted perzseli lelkem,
és felforrósítja sóvárgó testem.

Gyöngéd érintésed, villámként cikáz,
rajtam áthatolva, végleg leigáz.
Bőröm bizsereg, közel a mámor,
a nyilad célba ért, eltalált Ámor.”

Ligeti Éva

„Úgy csókolj, hogy lélegzetem is elálljon!
Úgy, mintha ezt soha többé nem tehetnéd…
Nyújtsd a kezed! Ölelj szorosan magadhoz!
Úgy ölelj, hogy felrepíts a csillagokhoz!

Úgy, mintha többé karodba nem vehetnél…
Érints meg! Perzselje bőrömet a kezed!
Úgy szeress most, ahogy szeretni csak lehet!
Úgy, mintha senki mást soha nem szeretnél…”

Harcos Katalin

„Mindig érzem a közelségedet,
s ezt tudva sosem vagyok egymagam.”

Goethe

„Kezedet megfogtam és éreztem a lelked,
kettőnk közt fellobogó, lángoló szerelmet,
mint száraz homok, ittam gondolataidat,
mozdulataid, tekinteted, szavaidat.”

Scheffer János

„Nekem is az az érzésem, hogy mi nagyon összeillünk… Azért is szeretek veled lenni, mert melletted sosem unatkozom. Még ha nem szólunk, nem érünk is egymáshoz, még ha külön szobában vagyunk is, még akkor sem. Soha nem unalmas veled lenni. Szerintem ez azért van, mert valahogy bízom benned, bízom a gondolataidban. Érted, hogy mire gondolok? Hogy mindent szeretek, amit látok belőled, és azt is, amit nem.”

Anna Gavalda

"Éppen elég tapasztalattal rendelkezem, hogy meg legyek győződve róla: mi ketten egymáshoz tartozunk. Pontosan kiegészítjük egymást, úgy, ahogyan a hegyek és a völgy egyetlen zárt egységet alkotnak."

John Knittel

„Része vagy már a napjaimnak,
az örökforgó évszakoknak.
Hajnallal kelsz, alkonnyal nyugszol.
Része vagy már a létezésnek.
Akár a föld, fű, csillag, ének.
Lüktetsz a mindenség erében.”

Makay Ida

„Bárhová lépek, beléd ütközöm.
Át- és keresztül vagyok
szőve már veled.
Mozdulataiddal mozdulok,
hangodra hangolódom.
Így élünk kettős kötésben
téphetetlenül.”

Ágai Ágnes

„Míg meg nem láttalak – nem találtam magam.
… Nagyon, nagyon hiányoztál.
És most lelkem szárnyal az örömtől,
hogy itt vagy, hogy láthatlak.
… Köszönöm, hogy napsütést hoztál nekem.”

Szomorúfűz

„Ezer öltéssel a húsomba szúr
minden kis izmod, mint a tű.
Mi szorít össze veled ily vadul?
Szeretlek. Olyan egyszerű.”

Gyurkovics Tibor

„Ha nem lennél,
nem is tudom,
ha nem sütne a nap,
ha nem lenne édes a méz,
ha nem lenne részegítőn
illatos a tavaszi rét,
ha nem lenne
többé kék az ég,
szomjat és éhséget oltó
tiszta víz, bor és kenyér,
ha nem fognád te a kezem,
nem is tudom,
mi lenne már velem.”

Nemes László

„Szeretlek, míg a szívem dobban,
míg az élet lángja lelkemben lobban,
míg a nap ragyog fent, a végtelenben,
míg a holdvilág pihentet éjjelekben,
míg a virág szirmai tavasszal bomlanak,
míg a tájat télen fedik a nagy havak,
míg a folyók mind tengerbe folynak,
míg az ajkadon lesz helye mosolynak,
addig élek csak, csupán, míg szeretlek!”

Szabadi Lívia

„Csókok tánca lebegő éjben,
csillagok égtek a sötétben.
Lobogott vágyunk holdfényében, elvesztünk mi az ölelésben.”

Tokaji Márton

„Szeress engem…
szívem lángja féktelen.
Téged ölel szerelemben
örök marad, s végtelen.”

Válóczy Szilvia

„A házasság csak akkor adhat boldogságot, ha a célunk egy és ugyanaz.
Ha két ember egy úton találkozik s azt mondja egymásnak:
Jer, menjünk együtt! Jer - és kezet adnak egymásnak."

Lev Tolsztoj

„Ha vagyok én neked a szeretet,
így maradjak meg neked.
Ha velem a szép még szebbé lehet,
így maradjak meg neked.
Ha te szépnek látod a lelkemet,
így maradjak meg neked.
Ha vagyok az, aki más nem lehet,
így maradjak meg neked.”

Bognár Barnabás

„Mert kell valaki, akihez beszélsz,
mert kell egy másik, mások ellen,
ne áltasd magad, ennyi az egész,
de ez eltéphetetlen.”

Rab Zsuzsa

„Várlak, hogy elmondhassam:
légy nyugodt,
vagyok és leszek Neked.
Meleget kell
egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell
összekötnünk magunkat.
Hideg a világ.
Kihunynak a tüzek.
Kell a tűz. Kell a fény.
Kellünk egymáshoz.”

Latinovits Zoltán

„Sorsunk egybeforrt,
együtt megyünk tovább,
az élet viharában Te vigyázol reám.
Köszönöm, hogy szeretsz,
hogy hiszel nekem,
hogy megosztod az életed velem.”

Vörösmarty Mihály

„Először a szemem csókol, aztán a kezem,
mint tenger ömölsz el érzékeimen,
mint tenger ömöllek én is körül,
aztán part, s tenger összevegyül.”

Szabó Lőrinc

„Igen, kellesz nekem, ezerszer is kellesz,
mindened kell, a tested és a lelked.
Hát erre vezet az út álmatlan éjen,
hozzám vezet, szeretlek, érezd!”

Ecsedi Éva

„Egy pillanatra megállt az élet.
Csak szívem dobbanása zakatolt,
s az egész világ újra enyém lett,
míg lelked lelkemhez közel hajolt.”

Harcos Katalin

„Járj bennem úgy mint ismerős vidéken,
hol nem riaszt sötét,
ahol öröm a patak halk folyása,
a tündéri nevetés.”

Hajnal Anna

„Épp olyan voltam én is, mint a többi lány,
mint a tarka réten egy aprócska virág.
Mint egy kicsiny madár a hatalmas égen,
mint egyetlen csepp az élet tengerében.

Most én vagyok a nap egyetlen sugara,
én vagyok az égbolt egyetlen madara.
Köszönöm Drágám, hogy egyetlenné tettél,
és hogy a mindenem, az életem lettél.”

 Mátyás Krisztina

„Bármit nézek, csak téged látlak,
gondolataimban csak szavaid járnak.
Emlékeztetnek selymes bőröd illatára,
hogy együtt legyünk,
ezért születtünk e világra.”

Major Beatrix

„Azt vágyom szívednek
megmondani csak,
hogy szeretlek,
s tied vagyok örökre.”

Puskin

„Életünk útjai összetalálkoztak,
szívünk és lelkünk egymásba fonódtak.
Karomba zárlak és ölellek Téged,
s boldognak látlak, amíg csak élek.
…
Életed alkonyán is itt leszek Veled,
igaz szerelemmel fogom majd kezed.
Boldogságunk útján melletted lépek,
mert amíg élek szeretlek Téged.”

Pető Csilla

"Mély álmomban csókodra ébredek fel,
mindennap újra és új értelemmel
fogalmazlak meg: így élsz igazán!
A szélbe rajzollak s kilépsz a szélből,
ha arcom lengeti a víz, színéről
szemed néz vissza rám.”


Keresztury Dezső

„Csak mondd újra, hogy szeretsz,
és a testünk, lelkünk feltöltődik újra,
mint tavaszban újjáéledt virágzó kertek,
sejtelmes, illatos rózsavízbe bújva.”

Scheffer János

„Hasonlítanunk kell kissé egymáshoz,
hogy megérthessük egymást,
de kissé különbözőnek kell lennünk,
hogy szerethessük.”

Paul Geraldy

"Mire megszüljük egymást magunknak
kihordunk annyi kínt, kívül-belül,
hogy elszakadni egyikünk se tudhat
többé a másiktól: feltétlenül.
Valljuk egymást, mint gyermekét az anyja.
S akkor, ha majd fájdalmak súlya nyom,
fele bánatod én veszem magamra
és bűneid felét is vállalom.”

Garai Gábor

„Volnék faág, hogyha levél lennél,
ringatnálak, s te vígan libegnél.
Lennék napfény, hogyha felhő volnál,
meleg fényemben szellőn lovagolnál.
Volnék kedvesed, ki hűséges lenne,
ölelnélek úgy, hogy boldoggá tenne.
Volnék a társad, ha magányos lennél,
s szeretnélek, ha nem is szeretnél.”

Harcos Katalin

„Szeretem a földet, amelyre lép,
a levegőt, amelyet beszív,
és mindent, amihez hozzáér, mindent, amit mond.
Szeretem minden pillantását, minden mozdulatát,
szeretem őt teljesen és egészen.”

Emily Brontë

„A házasság nem küzdelmes út
a boldogság felé.
A boldogság maga
az együtt megtett út.”

Nomi Gur

"A szerelem nem létezik,
amíg két ember nem képes kimondani, hogy: „mi”.
A „mi” teljes és összefűző ígéret:
Veled kívánok lenni, és azt szeretném,
ha velem lennél.
Hozzám tartozol, és mostantól sohasem leszel egyedül:
még ha külön vagyunk is és a halál választ is el minket, és Veled leszek.”

Ladislaus Boros

„Az ember egy napon rádöbben arra,
hogy az életben igazán semmi sem fontos.
Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás,
csak az, hogy valaki szeresse őt igazán…”

Goethe

"Én nem akartam mást, csak szeretni Téged,
ragaszkodni Hozzád,
mint fához a kéreg.

Féltve őrizni álmaid,
s óvni, ha félsz,
úgy szeretni,
ahogy soha még.

Semmi többet,
csak érezni a lelked,
ölelni a láztól
forrón izzó tested.

S elfeledni mind,
amivel a világ bántott,
csak szeretni akartalak
téged, s a világot.”

V. Molnár Balázs