míg az élet lángja lelkemben lobban,
míg a nap ragyog fent, a végtelenben,
míg a holdvilág pihentet éjjelekben,
míg a virág szirmai tavasszal bomlanak,
míg a tájat télen fedik a nagy havak,
míg a folyók mind tengerbe folynak,
míg az ajkadon lesz helye mosolynak,
addig élek csak, csupán, míg szeretlek!”
Szabadi Lívia
