"A japánok úgy tartják, a gyermek a folyó és a két szülője mellette a part.
Ők adnak keretet az életének, ők vigyázzák túl ne csorduljon. Nem mondják meg, hogyan folyjon, nem szólnak bele, milyen sebességgel, nincs kötelező folyásirány, de vannak határok, támaszok, kapaszkodók.
És ott vannak ők egymásnak: a víz és a part.
Kiegészítik egymást és támogatják. Attól teljesek, hogy együtt vannak.
Aztán egyszer majd eléri a víz a végtelen tengert, beleömlik és szabadon úszhat."
szerző ismeretlen