"Lágyan megérintettél.
Oly jó volt, hogy önkéntelen
lecsukódott a szemem.
Nem hallott már fülem sem,
hiába dobolt az eső pergőn
monoton dalt az autótetőn.

Lágyan megsimogattál.
Oly jó volt, hogy vágyra kélt
sejtjeimben a hangtalan remegés.
Megszűnt körülöttem a világ,
csupán ajkam érezte szád
egyre követelő játékát.

Lágyan átöleltél.
Oly jó volt, hogy odahajolhattam
s féltőn körülfont két erős kar.
Nem kell a boldogsághoz más,
szerelmed védő biztonsága
s szívemben a teljes odaadás."

Helen Bereg

"És ha elmész, Veled megyek én is,
ha könnyet hullatsz, könnyezem én is,
tiéd minden nappalom, s éjjelem,
most már Tiéd az egész életem."

Válóczy Szilvia

"Mikor az ábránd csillogó szemed tükrében újra mosolyt játszik,
s benne a nap is kacéran szépítkezni vágyik;
akkor ott, abban a percben megköszönöm neked,
hogy szivárvány-színében én is fény lehetek …"

Kun Magdolna

"Hogyha lennék fűzfa lombja,
fűzfakarom elringatna,
és ha lennék kis madárka,
minden dalom hozzád szállna.
És ha lennék búvó patak,
eloltanám a szomjadat.
Vagy, ha kósza szellő lennék,
arcod körül lengedeznék.
Lennék lábnyom, út porában,
csillagfény az éjszakában,
rosszkedvednek múló perce,
napsugár, mely melengetne,
lennék kéz, mely megkeresne,
téged hozzám, elvezetne.
Hogyha lennék....de nem lehet,
ember vagyok, aki szeret."

Szabó Magda

"Te vagy a tüdőm, a levegőm,
nélküled megfulladok.
A csendem is te vagy,
nélküled ízekre tép a zaj, s a zűrzavar.
Te vagy minden percemben,
minden porcikámban.
Én már sehol se vagyok.
Én te vagyok."

Képes Géza

"Ajtód vagyok.
Nyithatsz, csukhatsz, átléphetsz rajtam bármikor
oda, ami csak mi vagyunk.
És kiléphetsz onnan bármikor.
Amikor csak jössz: zárva találsz,
érintésedre-nyílóan, könnyen, zajtalanul."

Fodor Ákos

"Társa vagyok életednek,
örökké Téged szeretlek.
Ha lehunyod a szemed,
érezned kell, ott vagyok Veled."

Helen Bereg