Oldalak

2010. december 27., hétfő

"Szeretlek, hogy mást már ne szerethess,
szeretlek, ahogy ember csak szerethet,
szeretlek, hogy álomban érezd magad,
szeretlek, hogy megtarthassalak."

Szomorúfűz


"Érted születnek bennem szép szavak,
hozzád száll távolból a féltő gondolat,
veled vagyok akkor is, ha el kell menned,
álmomban követlek messzi idegenbe."

Szomorúfűz

"Mikor rám nézel, csillagfény a szemed,
mikor átölelsz, folyondár lesz kezed,
mikor megcsókolsz, lobogva forr vérem,
mikor enyém vagy, a végtelent remélem."

Szomorúfűz

"Hozzám tartozol, mint réthez a virág,
pusztához nyár-melegben a délibáb,
éjszaka végéhez hajnali pirkadás,
kezdődő élethez befejező halál."

Szomorúfűz

"Ölelj meg! Ne is ölelj -
fogadj magadba, mintha
részed lennék az idők kezdete óta,
mintha kettőnkben egyazon
gyönyörű szív dobogna.
Magadból adj ennem,
s kiszáradt torkomra te légy
az éltető nedű,
édes gyümölcs légy nekem,
hisz a világ oly’ hitvány-keserű.
Belőled kiáltok, véreddé váltam,
hogy áradjak benned izzón, mint a láva,
s egy szívünk majd egyszerre szakad meg,
hogy ne kelljen élnünk egymás nélkül
- hiába."

Sárhelyi Erika

"Kinyitom a szemem - s te itt vagy.
Te vagy a víz, ha fürdök - átölelsz;
te vagy a szappan - tisztára mosol:
és a reggelinél te vagy a kenyér...
Ha dolgozom, te a munka vagy,
s ha pihenek, te vagy az idő – megnyugtatsz.
Minden gondolatom, mozdulatom te vagy.
Ha lefekszem, a takaróm, a párnám - te vagy.
Elalszom – az álmom is te vagy."

Forgó Edit

"Ahogy csörgedező patak
alján csillogó kagylón
a homokszemek,
úgy rád telepszem én.
Mi ketten egyé olvadunk,
belőlem létezel,
s belőled én."

Maczkó Edit